Make your own free website on Tripod.com

Családi fotó album/family pictures

Home | Életképek /drawn to the life (novells) | rólam/about me | Egypercesek)one minut novells | Novella I | Novella II. | Tündérek/Fairys | Természetfotóim/ my pictures of nature | Fórum, és linkek | kapcsolat/contact | Családi fotó album/family pictures | kedvenceink/ my pets

Ez itt a családi fotóalbumom. Gyermekeimröl, férjemröl, és majd késöbb barátokról, és tágabb családomról is.

00000575.jpg

A ház, ahol élünk, és a gyermekeim.

The hause ther we are live, end my kids

00000516.jpg

Akiket rámbízott az ég...

Éjjel csak csendes szuszogás a dallam,
hálásan nézem a fénylö eget,
hogy adott kart nékem ölelni,
és gondoskodni két fáradt, csontos kezet.
Borostyánkönnyekként akasztom
napi imám sóhaj-nyakékre,
kiket rám bízott az ég,
ragyogjon azoknak óvón szívére.

Úgy elrepült minden...
apró lábak botlása
komoly lépésekre váltva
figyelmeztet éltem arany alkonyára,
mert fut az idö, s ki most még lép,
majd elhalad,
s csak suttoghatom a hátát látva utána
a szeretö szavakat.

Még mind körülöttem,
a csak ülök összetöpörödötten
a lélek nagy súlya alatt:
mit nem tettem ma meg?
Még mi maradt?

Halaszthatom-e holnapra,
akaszthatom-e madzagra száradni
izzadt homlokom...
lesz-e elég órám, napom,
hogy feleljek azokért,
kiket felelösséggel
rámbízott az ég?

Fiam csendben átölel, ha fáj,
s csak halkan kérdezi, láttam-e,
hallottam-e.., hogy érdekel-e?
Anya, képzeld!
S csillog az a két gyönyörü kék szeme.
Látom fiam, s hallgatlak,
s hogy érdekel-e? Minden rezdülésed,
minden sóhajod bennem él,
de most húgod épp enni kér,
és mennem kell..., de mutasd mégis!

Lányom csendben megsimít, ha látja,
nem dölök össze a bánat szavára,
ha életre kelek csakazértis.
kezét kezembe kulcsolva jön velem
s szemében a jövöbe vetett hitem
kacsint egyet nekem.

S a pamlagon összekuporodva
macska a kutyához,
édesen dorombolva
s kint kapar a másik:
már a nyitott ajtót várja,
lassan bevonul, csak halkan egyet nyávog,
tegyem már elé végre a macskatápot.
Leülök a földre, s csak nézem csendesen
öket, vajon elég-e az, ahogy szeretem
a velem élöket?

Néma fohászom elnyeli a csillogó,
éjjeli sötétség:
adjon eröt nekem gondoskodni mindröl,
kiket kegyesen rám bízott az ég.



00000239.jpg

00000044.jpg

00000205.jpg

00000503.jpg

00000425.jpg

Kislányom: Blanka/ My daugther: Blanka

00000237.jpg

Kilenc éves ajándék

Neked is kellene írnom.
Tudom. Megígértem.
De csak érzéseim vannak
Szavaim nem találnak utat
oda, hol örizlek
Mélyen, bent
lelkemben, szívemben,
minden lüktetö, érzö
zsígeremben.

Rád nem illenek a tünde szóvirágok,
s minden mese megcsuklik előtted.
Szemedve nézve a végtelen bölcsességét látom
én magam változtam meg töled.

Mit jelentesz nekem?
Csukd be a szemed!
Szavak helyett, képekkel
lefestem neked.
A télre köszöntö tavaszt
a szakadék helyett a lankát
A lét börtöne helyett vagy
a végtelen adta szabadság.

Tudtam már az elsö pillanatban.
Tudtam, hogy már velem vagy
Lényed körbelengve óvott,
közben velem elhitetted:
Én óvlak, míg bennem
emberré formáltad önmagad.

S ma, mikor láttalak
eltűnni a téli fák alatt,
döbbentem rá utánad nézve
mit adott nekem tenmagad
csöppnyi léte
ez alatt a röpke kilenc év alatt.
S a legmélyebb titok lengi át
könnyezö mosolyomat,
mert tudom: a gyermek neveli a szülöt,
mikor lassan bandukolva a létben
útravalóul viszed féltö sóhajomat.

2004.dec.06

00000246.jpg

00000380.jpg

Blanka. Most 9 éves. Gyönyörü, okos, és hatalmas szíve van. Még teszek majd fel képeket róla

Blanka: Now she is 9,5 years old. Beautiful, smart, end have big-big hart.

00000317.jpg

00000255.jpg

00000330.jpg

00000350.jpg

A fiam: Gábor/ my son: Gabor

Itt éppen elmélyülten épít valamit. Nagy kedvencem ez a kép róla. Gabesz most 12 éves. Érzékeny, jólelkü, számomra nagyon különleges kisfiú.

Here he was bulid something in wery concentrated. I realy love this photo. At pesent he is 12 years old. Realy sensitive whit good hart, end for me wery particular little boy.

00000284.jpg

Tegnap este

Tegnap este keresztbe feküdtél az ágyadon
Lábujjhegyen lépkedtem oda, botladozva
A földredobált műanyag lézerkardokon.
Gombóccá gyürt zokni pislogott rám
Bocsánatkérön. Levetett nadrágod szárai
Mint a rend képébe nevetö felkiáltójelek
Vonták magukra könnytöl fátyolos szememet.
Hogy szeretem benned ezt a flegma formabontást!
Cinkosan kacsintottam a gondosan káoszba rendezett
Vegyes halomra.
Rend lelkedben hát!
Rendetlenség színezi a gyerekszobát.
Csendben melléd bújtam,
S kis nyakadba temettem arcom
Ujjaid álmodban is enyéimbe kulcsoltad
Felvettem lélegzeted ritmusát
S így összebújva,
Együtt lélegeztünk újra
Mint régen, mikor a vérszínű bennem
Együtt éltük át, amikor fájdalmasan sírtam
Vagy felszabadultan nevettem.
Szeretnék belelopódzni álmaidba,
De nem tehetem, és ez így van jól.
Csak megleshetem édes mellkasod,
Ahogy emelkedik, s süllyed
S mint első heteid alatt, szívem aggódva szorul össze
Gyorsan pulzusod számolom
Arcom mellett lüktető nyakadon
Lassú, gyors-gyors. Lassú, gyors-gyors.
Kis öklödnyi szíved dolgozik...rendben
Felsóhajtok a meghatott csendben
Lábad kinyújtod..., Emlékszem
Mikor elfértél kényelmesen még a combomon
Talpad csókolgattam, s sikongva nevettél,
Most nem férsz már el keresztben az ágyadon.
Szégyenlösen átkarollak még, óvatosan megcsókollak
Ébren nem nagyon szereted már
Párnádra igazítom fejed, betakargatlak.
Boldogságban veled, ez már a tizenegyedik nyár!

Isten éltessen fiam!

00000349.jpg

00000088.jpg

00000353.jpg

00000022.jpg

A férjem. Életem nagy ajándéka. My hausband. Bigest gift from my life.

u109615n96559.jpg

lányok

A kislányom és én. Ez a kép is nagy kedvenc.

00000287.jpg

00000027.jpg

Ketten a fiammal