Make your own free website on Tripod.com

rólam/about me

Home
Életképek /drawn to the life (novells)
rólam/about me
Egypercesek)one minut novells
Novella I
Novella II.
Tündérek/Fairys
Természetfotóim/ my pictures of nature
Fórum, és linkek
kapcsolat/contact
Családi fotó album/family pictures
kedvenceink/ my pets

Rólam elég annyit tudni: szeretek írni. Az oldal keretei miatt ide csak néhány kis bemutatkozó verset raktam , a többi a "Fórum"-ban található.

Only interest from me: I like to write. Because the site is limited, I take to here yust few poems, the others are in my "Forum".

Verseim színészek eladásában./ My poems are read by actors:

1520-1.jpg

a2k400985.jpg

Öszi nagytakarítás- Mérai Katalin
Meghívó apámnak- Bauer Eszter
Meghívó apámnak - Németh Sándor
Üzenet a kómából - Németh Sándor
Csak nézlek, csak hallgatlak - 0197
Egyszerü fohász - Németh Sándor
Felélesztve - Németh Sándor
Kösz, jól vagyok - Németh Sándor
Már értem a világot - Németh Sándor
Mindszentek szelleme - Németh Sándor
Néma királyfi - Németh Sándor
Öszi nagytakarítás - Németh Sándor
Télen - Németh Sándor

A Hauer pódium plakátjai, ahol a verseim a pódium indulása óta minden alkalommal elhangzottak.

hauer0108.jpg

feher_rekasi.jpg

Rezdülések

Messze szállnék el
de szárnyaimon föld pora
Az élet rabság

Bezárt önmagam
reményén ül holnapom
néma sikoly hull

Forró napfény
belémégetett pecsét
kérö füstjelek

Lehelet-finom,
üde-szép zöldelö út
Minden lépés cél

******

Fájdalomban a küzdö lélek
Szárnyra kél a könnyeken
Nincsenek miértek.

Csendért kiáltok Húsomba marva körmömmel állok sötét zivatarba csendért kiáltok. Szél se süvítse velem, mit elvet már az értelem! Fokozhatatlan fokozatok, botcsinálta okozatok vihara tép. Sebeimen foszlik a tép ázott ,meleg földszag vonzza testem feküdni bele elgémberedetten, hagyni végre a férgeket gyártsanak hát bellem testetlen kísértetet édes húsomról egyék, csak vegyék, csak vigyék...! Hisz erre vágynak a nyomomba szegdött lelketlen árnyak. Úgy terpeszkednek énemen, mint akik hazajárnak. Csak befogni számat: ne kapjak szót, ne vegyek levegt... Ó merre van már a tisztes alázat, mikor ellenfelem- ben akarva keresem mit tisztelhetek? Nemes küzdésben nem követem monoton, át felszentelt szobrokon, kiáltó szavakon át minden láb- és hangnyomát. Nem! Küzdésben nem tiporni vágyom, nem gyilkolni, csak sújtani ki áttipor az igazságon. Negédes, fényes mmosoly, mögötte drága mfogsor, idegsejt selejt kapaszkodik mint a rák mindenki másba, hogy öltöztesse magát talmi csillogásba. Ázott földszag vonzza testem, ez a világ nem oly tiszta, mint amit kerestem.

magritte.jpg

Számvetés

1.,Hátamon húzom az örökös éjt
Jeges forrósága nyakamra sújt
A hajnalban keresem a felkelö reményt
Mézes, csalfa játék, csak ígér a múlt
Léptem a holnapra visz, átszeli az ébredö fényt
Huhogó bagolyénemnek a hajnallal bealkonyult.

2.,A dac bágyadtan kapar a nyaki artérián
Lehunyom reggelem , fáradt a gondolat
csillagtalan csillogás az égi galérián
Jéggé fagyva, remegve olvadok
álomtalan álomba, -csak a zuhanás maradt-
vacogva félve a holnapot
nincs felkelö nap, csak éjre vicsorító új vallató fény
ha felébredtél, nincs már csendes éji remény

3.,Tegnap még bíztam a mában
Csak loholok álmaim nyomában
Egy pohár tiszta víz, annyi sincs
a savas, maró gúny táborában
Maszatos ujjak ragadták elölem
Szomjuzom. Forrásom az öszinte gondolat
Riadt, konok gyermeket csináltok belölem
De én legalább megpróbáltam. Csak ez maradt.

4.,Nevetséges cirkusz már minden
Akrobaták, porondmesterek, bohócok,
Illuzionistak, csak már nézö nincsen.
a gondolatok szemétrevaló koloncok,
s csak nézem, állok egyedül,
a kezembe nyomott kukoricával
vállamon az apró retikül
megtömve a megmaradt igaz világgal.

5.,Az irodában az üvegablak mögül
rezignált szemek,
be nne üres tekintetek
s alatta a száj monoton
közli könyörtelenül
Egy csupasz akta lettem,
A rendszer rendezett
Csak villogok mint kurzor,
mikor bitekké felezett
egy számítógép monitoron.

6.,S már könnyem törne, de nem
A rendszeristennel szemben
nincs bennem alázat.
A sok kábult bábnak, de nem nekem!
De nincs irgalom.
Rab vagy te is, csitítsd a lázad
Felettünk a globál birodalom.
Ne háborodj meg ember!
Köss sátáni üzletet
az embertelen villogó jelennel.

7.,Hát újra itt az éj, s álmom nem felel
Csatát vívok nap, mint nap
összekötözött, vérzö kezekkel
Az estböl lüktetö dél, mi nekem virrad,
szaggat törvényt felettem. Vértelen erekkel
táplálja elméjét a jelen
s cseppenként gyüjtve maszatos pohárba
a tiszta forrást. Ez maradt nekem,
s csak vetem magam tovább éltem fújtó porába

6.,Még gyerekként mértem magam a végtelennel.
éreztem a ropogós tisztát, a való üdét
öszíntén ébredve frissen az akkori jelennel
nem kerestem senki érdemét.
Nem márványerezet-hálózta hidegen...
Vérpiros boldogsággal osztoztam az éggel
a felémnyújtott emberi szíveken.
Egynek gondoltam magam a tiszta mindenséggel.

7.,Éreztem már gyermekem terhét
szívem alatt. S van-e tisztább annál?
Láttam szemében benne az öröklét,
s titokzatosabb a halálnál,
az örök szent igéret:
Értelme a hiábavaló létnek.
Álmaim, reményeim elvesztve
önmagam újjéledve születtem
mindenem gyermekeimbe feledve,
minden percben, mikor jelenükben fürödtem.

8.,A reményvesztett nem én vagyok
Húzom magam át az életen
Arculcsapásként vágnak rám a holnapok,
de igazgyöngyöket adott az ég nekem
A világ keresi, védi, biztosítja magát
falakkal, aktákkal, belédültetett müanyaglapokkal
Csak keresi mindenben törvénye igazát,
de gyermekeimnek tartozik majd elszámolni
az ügyirattá degradált holnapokkal.

9.,S én akkor már egy nagy birtokon:
Köröttem lovak, kutyák, s unokák
Elásva mélyre, az örök feledésbe
csak táncolok majd a koszos tegnapon.
A napfelkeltét frissen fejt tejjel várom,
s szénaillatú széllel érkezik a reggel.
Visszatér majd minden meg nem álmodott álmom,
hogy dolgavégzetten száljak majd el a fehér felegekkel



fotozz_680_27545.jpg
majd amikor már
nem ítélsz, hanem figyelsz
árnyékot sem adsz

Ki vagyok én?

hm...

a világon a legnehezebb önmagunkról írni. Hát nem is írok. Olvass inkább, és keress meg engem a szavaim mögött.

   

meditaciopvillage.gif

Tükröm-tükröm

A honnan pereméröl zuhanva
Anyám ölén érkeztem, s már
Vétkeztem.
Ettem öt, s éltem öt, hogy gyorsan,
Gyorsan éljek végre már
Törtem utat magamnak idö elött
Mert bezárva érzem magam mindíg,
Éreztem akkor is,
mikor anyám teste volt nekem a határ.
Tudtam én, fürkészve a világra
Nem játék az élet,
hanem halálig tartó játszma
Érteni, s érezni vágytam,
Ízlelni mindent mi füszert szór a világra
Ó a tökély hogy riasztott!
Mennyire viszolyogtam a kiélezett rendtöl
Magam káoszában váltam külön
A mindent megszabó, s mindenkit megszabdaló
Rámváró tömegtöl.
Az emberi tudat,
Számora a betükkel tört nekem utat.
A boltokra vésett titkos hieroglifák
Megfejtett rejtvényként adták nekem
A felfedezés mámorát
Már korán. Már koravénen
Mikor elmémmel éretten,
Testemmel iskolaéretlen tévedtem
el. Mert az ember mindent mérlegel.
Piros nyakkendövel a nyakamon
Fojtogatott bábbá a hatalom
S én szüleim reménysége,
A nagypapa szemefénye
Jó kislánnyá váltam
Látjátok: megpróbáltam!
S gyöngybetükkel véstem
Balkézzel a lapot, visszafelé
De ti nem értettétek.
Tükörrel olvastátok mit írtam,
Pedig én voltam a tükör
Mit jószándékkal fordítottam felétek.
Ma már két kézzel írok oda-vissza
Megtanultam idomulni. Hogy ne törjetek
Darabjaimra. Mert ma már félek töletek.
S tükördarabjaim könnycsepekké válva
Mozaikként verödnek vissz a világra.
Én maradok mindent kifordító, átkozott
Ki fordítva olvassa a könyvet,
s minden teleírt lapo