Életképek /drawn to the life (novells)

Kohászné, született Sparhert Gyömbérke százas papírzsebkendövel a hóna alatt elmélyülten nézte Rosalinda újabb megpróbáltatásait. Csinos otthonkáján a rózsaszín virágokat percröl percre eltakarták a vizesre sírt papírdarabok, miközben egyre világosabbá vált számára, hogy élete Kohász Bambulcsekkel csupán silány utánzata az igaz szerelemnek.

Okos asszony lévén elhatározásra jutott. A film végén elövette a hütöben található megmaradt tejfölt, belekevert néhány rántottának valót, és nagy mügonddal az ábrázatára kente, pontosan úgy, ahogyan a szépségtitkok rovatban olvasta a Nök Ébredjetek magazinban. Ezek után hosszas keresgélésbe kezdett a szekrény aljában, hátha ráakadna valami csábító ruhadarabra. Szeme ujjongva csillant fel egy kombiné láttán, amit hosszas könyörgésre megkapott hites urától egyik hétvégi szórakozás gyanánt tett séta alkalmával a lengyón. Magára is kanyarintotta iziben, majd, mivel tisztességes asszony volt, aki nem flangál ilyenekben otthon, föléhúzta szokásos otthonkáját, és várakozás teljesen tekintett az este felé. Néhány óra múltán, amikor már az arcán leledzö tejföl szagától émelyegni kezdett, lemosta azt, és sanda pillantásokat vetett a faliórára.



Kohász Bambulcsek este tíz óra tájban tolta haza a biciklit, többszöri nekifutás után sikeresen át is jutott a kertkapun. Az ajtóban hatalmas orrszívás közben megállt, majd betájolta szemével a napalit, és öles léptekkel a kalocsai mintás terítövel fedett heverö felé zúdult. "Hol a rossebbe vagy asszony?! " fekiáltással lehuppant az ágyra, és vigyorogva markolászta férfiasságát. Gyömbérke arcán ekkor úgy megfeszült a bör, mintha még mindíg rajta lenne a megkövesedett tejföl, halkan a másik szobába somfordált. Levette magáról a kombinét, mielött élete párja a fenyegetését követve a tettek mezejére lépne. A megmenthetö házasság képe ekkor egy pillanat alatt a semmibe foszlott. Visszaballagott a nappaliba, ahol a teremtés koronája szétvetett lábakkal már javában horkolt. Gyömbérke megállt az alvó felett, mikor is az orrába vágott az alkohol szaga, amely mellett az erjedö cefre szégyenkezve sütné le fejét, már ha vóna. Ekkor mélyen gondolkodóba esett, mihez kezdhetne ezzel a jószággal ott a szépen sikált nappalija közepén? Ötletek garmada sorakozott a fejében, a napi öt mexikói sorozatra tekintettel elsösorban a disznóölö-kés lebegett a szeme elött. De kultúrasszony lévén, pár hónapja kibetüzte valamelyik újságban, hogy a nöi börtönökben a töltöttkáposztát tejföl nélkül adják, így borzadva elvetette az ötletet. A válás szóba sem jöhetett, mivel örült, hogy valaki végre elvette feleségül, a válás szégyenét nem élné túl.

Néhány perc múlva az elöszobafogashoz lépett, eltökélten magára vette a tyúklábmintás "jókabátota!" piacidizájnos szövetkabátját, és sietve a sarki kisboltba ment. Hóna alá kapott egy ötliteres demizsont, és hazaballagott. A konyhaasztalnál ülve néhány óra alatt mosolygós állapotba került, sürü kortyokkal csökkentve a demizson tartalmát.

Miután elég vidámra kanyarintotta magát, beballagott a nappaliba, és a párja mellé bújt. Nem érzett már semmilyen szagot, átkarolta Bambulcsek vállát, és boldogan gondolta, hogy Rosalindának fogalma sincs az igaz szerelemröl.

Néhány év múlva Kohász Bambulcsek panaszkodva mesélte ivócimboráinak, hogy az asszony elvonókúrán van. A kérdésre, hogy miért kezdett inni a jóasszony, csak ingatta a fejét, hogy sejtelme sincsen. Sparhert Gyömbérke pedig azóta sem vette elö egyszer sem a kombinét.

A szajha

A nö álmosan kavargatta a kávéját. Keze gépiesen nyúlt a cigaretta után. Lassan, mélyet szívott a füstböl, szeme az erkélyajtón pihent.
- Milyen szürke kint minden!- Sóhajtott - Soha nem lesz már vége ennek a télnek!..Ha tehetném, akkor nem is ébrednék fel, míg vége nincs! Olyan érzésem van amikor kinézek, mintha jéghideg vizes rongyot csavarnának a lelkemre.

A kávét befejezte, majd öltözködni kezdett. Szöke haját szorosan hátrafogta arcából, még a hátul levö copfot is tömött konytyá formázta egy gumival. Lemosta az elözö esti sminket, csupán egy kis krémet tett az arcára. Férjét követve beült az autóba.

- Valami számítógépes játékot szeretne - szólalt meg a férfi - De azt hiszem az nagyon drága.
- Nem baj. A születésnapja van. Vegyük meg neki!- mondta a nö.- Megyek ma is dolgozni. Majd lesz valahogy!... Nézte az utcán nyüzsgö embereket. Szeme könnybelábadt: - Nem baj...!- motyogta -Majd lesz valahogy...

********

A nö gépiesen babrált az asztalon hagyott tollal.

- Meddig vacakol már?! Mit képzel magáról, hogy várakoztat?!
Egy férfihang szólt a telefonba:
- Halló..?
- Mit hallózol?- csattant a nö hangja. Tudtad, hogy én vagyok, és percek óta várakoztatsz!
- Ne haragudj drágám, de a másik vonalon fontos üzleti ügyben tárgyaltam. Sietek haza, elmehetnénk valahová...
- Szó sem lehet róla! Éppen ezért hívtalak. Programom van mára a barátnöimmel. A gyerekekhez átjön Ingríd. Ne tervezz mára semmit!
- De hiszen egész héten alig találkoztunk! Nem tehednéd át másik napra?
- Mit képzelsz?! Szükségem van a kikapcsolódásra! Nem várhatod el tölem, hogy felrúgjam a megbeszélt programomat! Mennem is kell... Viszlát drágám...!

A telefont gyorsan az asztalra csapta, majd elviharzott. - Még beugrom egy csomag cigarettáért - döntötte el. - Remek ez a tél! - mosolygott magában - Az ember nem vehet fel nyáron ilyen gyönyörü bundát! Vétek lenne ezt kihgyni mára!

****
A nö eltünödve nézegette magát a tükörben:

- Ó igazán jól tartom magam a koromhoz képest! Borzasztó, hogy nem adhatom meg magamnak, amire szükségem lenne! De szép is volt még fiatalon! Tessék! - csattant fel - Itt van! Micsoda karikák vannak a szemem alatt!! Persze! Halálra dolgozom magam... Teljesen tönkremegyek..., és mi a köszönet?? Na mi??!! Itt kuksolok magamban. Egy ilyen ízig-vérig nönek csillognia kellene..., megmutatkoznia...!! Erre mi van?? Itt kuksolok a lakásban... - sóhajtott keseregve - magamra hagyottan...

Egy hirtelen ötlettöl vezérelve teljesen meztelenre vetközött. A tükör elé cipelt egy széket, majd felállt rá.

- Na!! Tessék! Nem is olyan rossz! Két gyerek után! - elégedetten forgolódott egy darabig.
- Anya! Éhes vagyok!- hallotta kintröl
- Úgy! Ez maradt nekem! Fözzek! Mossak! - Megyek angyalom! - kiálltotta.

Magára kapott valamit, majd kiviharzott a fürdöszobából.

- Mikor jön haza apa? - kérdezte a kisfiú
- Apád? Hát az soha nincs itthon! - csattant a nö hangja - Dolgozik. Minden nap! Minden rohadt nap, hogy több pénzünk legyen! Én meg itt döglök meg ezek között a falak között.
- Mi az, hogy megdögleni? - firtatta a gyerek
- Az az fiam, amit én nem fogok megtenni! - a nö hangjában komoly elhatározás volt - Figyelj! Mit szólnál, ha ma átmennél Helgához a szomszédba? Ott is alszol..., játszol Tomival? Anyának dolga van ma - hangja izgatottá vált...
- Átvihetem az új autómat?
- Persze édesem! Átviheted..

Egy óra múlva telefonált

- Éva! Szabad vagyok! Menjünk ma szórakozni!
- Na és a férjed?
- Dolgozzon csak, ha az az álma! Én ki akarok szabadulni!

******


- Tortát is vennünk kellene!- suttogta a nö
- Akkor egy vasunk sem marad..
- Nem baj, a születésnapja van!... -tépelödött... - Tudod mit? Sütök neki a kedvenc sütijéböl, csak gyertyákat kell vennünk!
- De akkor nem tudsz pihenni semmit... Hogy mész dolgozni? - morgott a férfi.
- Ó! Azzal ne törödj, majd holnap pihenek - nevetett a nö; - Majd jövöre csinálunk neki, egy igazi partit! Igazi szülinapi partit gyerekekkel, lufikkal... Ugye megcsináljuk?!

A férfi gyengéden megfogta a nö kezét...
- Persze, hogy megcsináljuk...

Este hétkor készen állt a fürdövize. A borotva egyenletesen kúszott végig a börén. A bokájától haladva lassan húzta végig egészen a combján. Lassan, hogy tükörsima legyen a böre.. Lassan, hogy a hajpakolásnak ideje legyen dolgozni a haján.
- Anya ma is menned kell dolgozni? - a kicsi lány ott ücsörgött a kád mellett, elmélyülten nézte anyját... - Tudod, hogy ma volt a születésnapja...
- Tudom édesem, de muszáj. Nem maradt egy vasunk sem...annyira szeretnék itthon maradni veletek!
- És holnapután-után nem fogsz dolgozni? - firtatta a lányka tovább...
- Holnapután-után...? Nézzük csak...nem! Valami terved van aznap estére?
- Nincs semmi, de olyan jó, amikor itthon vagy...

A nö lassan belebújt a kád vizébe, elmerült benne teljesen, hogy a víz elmossa a könnyeit.

****

Elegáns nö lépett a kávézóba. Bundáját mindenki megcsodálta. Óvatosan körültekintett, majd megakadt a szeme egy elhagyatott sarkon. Lassan lépkedett oda, kiélvezve az elismerö pillantásokat. Hajával ma különös csodát müvelt a fodrász, arca kipihent volt. Finom parfümillat lengte körbe. Helyét elfoglalta az asztalnál, rendelt egy italt. Várakozva kémlelt ki az asztal melletti üvegen.

A fiatal férfi zavartan állt meg az ajtóban. A nü figyelte már az üvegen keresztül, ahogyan jött.

- Ö lesz az!- gondolta - Megteszi.. - biggyesztette az ajkát.

Intett a férfinak, aki innentöl kezdve magabiztosan elindult. Lépése ruganyos volt, de elegáns. Öltözéke teljesen kifogástalan. Jóval fiatalabb volt a nönél.

- Üdvözlöm - köszöntötte a nö.- Nagyon sokat fizettem önért. Elvárom, hogy ne csak az öltözéke, hanem a szolgáltatása is kifogástalan legyen!

- Hölgyem - szólalt meg a férfi, és közelebb hajolt a nöhöz - ma este az ön teste a legjobb kezekben lesz!

A nö elmosolyodott- Kövessen kérem, van egy bejáratott motel, ahová nyugodtan mehetünk.

*********

A szórakozóhely zsúfolásig tele volt. A két nö megilletödve lépkedett beljebb.

- Cicabák!- hallották a sarokból- két gyönyörü ragadozó!
- Hallod ezt Éva! Ez nekünk szól!
Kihúzták magukat, mellüket elöre biggyesztve haladtak a hang irányába
- Elfogadnak a hölgyek egy italt?
- Alig várjuk!- vihogtak zavartan
- Akkor itt a helyetek cicababák - kurjantott az egyik férfi. - Meddig maradtok tündérkék?
- Egész éjjel! Ma szabadok vagyunk!- enyelgett a nö

Az egyik férfi a nö combjához kapott.- Micsoda lábak! Tudok egy jó házibulit, nincs kedvetek átjönni?
- Éva mit szólsz? Nekem lenne kedvem!
- Ne örülj meg! Azt sem tudjuk kik ezek!
- Mit számít az? Ma szórakozunk! Évek óta nem éreztem ilyen jól magam! Láthatod, hogy nem vagyok én egy eldobni való nö!- dacosan a férfira nézett: - Mehetünk tigrisem!

A férje hazafelé menet az autóban boldogan fütyörészett.

- Már csak néhány hét, és elmehetünk valahová együtt a családdal! Mennyire nehéz volt ez az utóbbi pár hónap, de hamarosan vége! Vége a nélkülözésnek, többet lehetünk együtt. - Szeme majdnem leragadt a fáradságtól, gyomra hangosan korgott... - Hamarosan otthon leszek, megvacsorázok, és bebújok az asszony mellé. Milyen hideg van! Egész nap kint dolgoztam ebben a rohadt hidegben, de hamarosan vége!- mosolyodott el. Kezeit megmozgatta, az egész napos fagytól szinte teljesen erötlenné váltak az újjai - Nem számít, értük teszem..., hogy fognak örülni, ha megmutatom, hogy menni pénzt sikerült összegyüjtenem!!

Az ajtót lassan nyitotta ki, nehogy felébressze a családot. Halkan a kisfia szobájába osont, mint minden este, de a gyereknek hült helye...

-Biztosan az anyjával alszik - gondolta. Benyitott a hálószobába, de üresen találta. Semmit sem értett. Leült az ágy szélére és, mereven nézte magaát a hálószobai tükörben:

- Kiért fagytam agyon hónapokon át?

*************

Elegáns férfi lépett a táncosbárba. Haja valaha fekete volt, de ma már erösen ö;szült. Kedvtelenül ült le egy asztalhoz, rendelt egy italt. Szeme megakadt a nön. Az karcsú volt, szöke haja világított a sötétben. Karjait fázósan fonta össze magán, alig volt rajta ruha. De a mozdulatai, a járása olyanok voltak, mint egy elökelö dámáé

- Bolond vagy! -Korholta magát a férfi.- Csak egy szajha! - kortyolt egyet az italából.

A nö egyszercsak a szinpadra lépett. Mozgása ruganyos volt, hajlékony, mint a nád. Arca semmit sem tükrözött, nem mosolygott... Önmagának táncolt. Szemét szinte mindvégig csukva tartotta, érezte a zene minden ritmusát. A keze is mozgott, még az ujja hegye is. Minden porcikája élt, minden mozdulata beleolvadt a zenébe. A férfi gyönyörködve nézte.

- Milyen szép nö!. ..Csak egy szajha - kapott észbe.

Vége lett a számnak. A táncosnö sietve ment az öltözöbe, hosszú percek teltek el, mire visszatért.
A férfi figyelte, és a nö észrevette ezt. Ráfüggesztette szemét, majd lassan közeledett. Úgy járt, mint egy gazella. Egyenesen tartotta magát, állát felemelte... Nem olyan volt, mint a többi nö.

- Hogy érzi magát ma este? - kérdezte az asztalhoz lépve - Leülhetek ide ön mellé?

A férfi nem ellenkezett. Megbabonázva nézte a fiatal nöt. Karcsú alakját, szép kezét, ahogyan bemutatkozott. Hatalmas, kifejezö szemei voltak, szinte kiabáltak az arcából. Szája tökéletes, arcán kevés smink. Beszélgettek, de a férfi szinte nem is emlkezett rá, hogy miröl.

- Akar egy táncot? - kérdezte a nö
- Nem is tudom, én még sohasem jártam itt...
- Óh! Elnézést... Miért jött ma mégis ide? - csodálkozott a nö
- A feleségemnek ma programja van a barátnöivel. Én meg nem kedvelem a babysitterünket. Csak egy italra jöttem..
- Á értem - szólt csalódottan a nö, akkor megyek is, muszáj pénzt keresnem.
- Muszáj?
- hm... Muszáj - felete a nö - gyerekeim vannak.
- Hát rendben, felelte a férfi, ha gondolja, táncoljon nekem

A nö érezte a testén végigsimító kezet. Mint a jéghideg penge, úgy döfött belé minden érintés. Teste fázott, remegett, de hajladozott.
- Ha mozgok, akkor nem fázom annyira - gondolta
Keze a hideg falat támasztotta, szemét szorosan összezárta
- Még egy perc a számból - számolta. - holnap kifizetem a fütésszámlát

***********

- Hát nem voltál valami nagy szám!- dörmögte a férfi
- Velem így soha nem beszélt senki! - sírta a nö
- Ne játsz itt magad kisanyám! Azt hittem, hogy valami profi vagy, ahogyan bevonultatok a barátnöddel! Na hordd el magad, mert aludni szeretnék! - lökte el magától a nöt
- Velem így még soha sem beszélt senki - ismételte már hisztérikusan a nö. - Te hívtál ide, hogy házibuliba megyünk. Legalább vigyél haza!

A férfi felugrott az ágyból: - Öt perced van, hogy elhúzz innen, különben megjárod! - ordította.

A nö álmosan bandukolt az úton. Mint egy ázott madár.
-Istenem! Hogy tehettem ilyet? Mi történt velem?

Egy autó lassított mellette. Mégcsak meg sem fordította a fejét.

Az autó lassan követte. A nö félszegen odanézett. A saját kocsijuk volt. A férje ült benne.
- Ne haragudj! - zokogta a nö- Ne haragudj!
- Az a fontos, hogy megtaláltalak - köszöntötte a férfi.

A szöke nö akkor lépett ki a bárból. A férfi szeme megakadt rajta.
- Ismered? - kérdezte a felesége
- Dehogyis. Honnan ismerném? Látod honnan jött ki, ez csak egy szajha.

Az elegáns nö a férfival a parkoló felé tartott .
- Rendben - mondta a nö. - Megérkeztünk. Itt jó lesz?
- Tökéletes. - felelte a férfi. - Igényt tart még a szolgálataimra?
- Természetesen!- mosolygott a nö - hívhatom saját számon is, vagy csak az ügynökségnél?
- Megadom a privát számomat, ott bármikor elérhet.

A szöke nö a kocsijához lépkedett. A férfi követte a szemével, és biccentett neki.
- Ismeri öt? - tudakolta az elegáns nö
- Igen. Itt dolgozik a sztriptízbárban a sarkon. Néha táncoltatom. Nagyon szép. - válaszolt a selyemfiú
- Táncosnö? - nevetett a nö, - Akkor csak egy szajha!- és undorodva elhúzta a száját

Kirakta a férfit és elhajtott. Otthon gyorsan átöltözött, a férje nem sokkal utána ért haza.

- Drágám! Már aggódtam érted! - szaladt a férje elé
- Nincs miért, csak megittam pár italt.
- Szükségem lenne egy kis pénzre - folytatta a nö
- Természetesen - felelte a férfi - Na és hogy kell kérni? - mosolyodott el
- Mindjárt megmutatom - kuncogott az aszzony és a férje elé térdelt.

A férfi becsukta a szemét, és a szöke nöre gondolt a bárból, majd ránézett a feleségére, és kéjesen megjegyezte:
- Szajha!
- Igen drágám - nyögte a nö

A szöke nö lassan lépkedett a lépcsn. A lakásba érve a férje ébren várta.

- Minden rendben volt?- kérdezte aggódva a férfi
- Minden rendben - válaszolt mosolyogva a nö - holnap befizetjük a számlát. Bemegyek, megnézem a gyerekeket.

Beosont a gyerekszobába. Lassan odabújt a gyerekek mellé és átölelte öket. Nem sokkal késöbb a féje belépett keresve öt, de már akkor az asszony elaludt.

A férfi gyengéden betakarta és becsukta az ajtót.

- Egy angyal.- dünnyögte, és lefeküdt.

Amiért érdemes könnyezni



Ma Blanka az esti "dumapartin" a fürdõszobában egyszercsak elhallgatott hirtelen, csak ült, és nézett rám nagy kerek szemekkel...
Megkérdeztem, hogy mi jár a kis fejében , mire keresve a szavakat elmélázva elkezdi: Bevillant neki egy érzés, amikor tavaly ilyenkor, pontosan ugynígy együtt beszélgettünk, és nagyon boldog volt, talán mert jókat nevettünk, talán valami más miatt . Nem emlékszik mindenre, nem emlékszik hogy min derültünk olyan nagyokat, csak "érzi" milyen jó volt, de akkor azt nem tudta, csak most utólag.
- Csak úgy beleborzongsz igaz? - firtattam mosolyogva, és hirtelen úgy éreztem, hogy szétszakít minden emlék, ahogyan a szemébe néztem - ezek a pillanataok azok, amelyektõl boldogok vagyunk. - folytattam - Nagyon régen, talán akkora lehettem mint te, sétáltunk apámmal, és hirtelen eleredt az esõ. Apu ravaszul rámnézett, és hirtelen ötlettõl vezérelve bejött velem egy boltba, hogy nyomban vegyünk két esernyõt. Drága holmi volt az akkoriban, nem ilyen újmódi eldobható fajtákat árultak. Valahogy annyira felszabadult lettem, hogy apám nevetve, mintha valami csinytalanságot csinálnánk adta ezt elõ, majd büszkén tartva új esernyõnket ballagtunk hazafele. Érzem ma is a tenyrét a tenyerem körül...- mondtam a lányomnak,- csak azt bánom, - füztem hozzá -, hogy nem mondtam akkor neki meg, hogy milyen boldog voltam abban a pár órában.

Ránéztem a lányomra,és a néma fénylö arcára és úgy éreztem valamit még mondanom kell neki, mert ekkor, ott a vele kettesben beszélgetve értettem meg azt, amit már régen meg kellett volna értenem :
- De ezt nem fontos feltétlen mindig megmondani. Nem baj, mert én is nagyon boldog vagyok veled, és mi szülõk is ugyanazt érezzük, és ugyanilyen boldog volt akkor ott az apám is, csak amikor átéljük még nem tudjuk de benne a pillanatban,, és õrizzük örökkön örökké.

Ahogy figyelt rám Blanka, hirtelen könnyes szemmel, szélesen mosolyogva szorosan, nagyon szorosan átkarolt. A torkomban egyszerre valami hatalmas gombóc nött, köszörülve azt, patakzó könnyekkel szorítottam én is öt magamhoz, az én bölcs kicsi lányomat..

Bejött a párom, néz ránk, mitõl könnyes a szemünk, mire egyszerre vágzuk ki nevetve:

- Mert most nagyon boldogok vagyunk!

Hát igen, ezekért a pillanatokért érdemes élni.