Make your own free website on Tripod.com
Home | Életképek /drawn to the life (novells) | rólam/about me | Egypercesek)one minut novells | Novella I | Novella II. | Tündérek/Fairys | Természetfotóim/ my pictures of nature | Fórum, és linkek | kapcsolat/contact | Családi fotó album/family pictures | kedvenceink/ my pets

Egypercesek)one minut novells

Dugóban

montroyal-montreal.jpg

Már tíz perce is elmúlt, hogy a forgalom semmit sem haladt elötte. Fülledt, nyári éjszaka volt. Az utcát elözönlötték a szórakozóhelyekröl kiáramló emberek, részegek, és drogosok csetlettek-botlottak az úttesten a veszteglö autók között.

Idegesen dobolt a kormányon az ujjaival, halántékán kidagadtak az erek a melegtöl.- Mi van? Mi lesz már? Meddig állunk még itt? - nézett körül egyre idegesebben.

Bekapcsolta az autóban a rádiót, és egy régi kedvence szólalt meg :Temptations: papa was a rollin' stone.
Körbenézett. A pár centire mellette álló autóban a férfi kedélyesen túrta az orrát, nöi utasa éppen egy jointot tekert. A másik oldalon fiatalok püfölték egymást.. Hatalmas limuzin akart befordulni a kis utcába. Fehéren fénylett, fekete ablakai titkokat rejtettek. Mellette a sarkon, alvó kolduson lépkedtek át. A virágáruslány már ingyen osztogatta a rózsákat, egy fiatal fiú az autók tetején szaladt át a túloldalra. Utcalányok kóvályogtak a tömeg között üzletet remélve. Fiatalok voltak, és teljesen belöve.

Valaki megkopogtatta az ablakot pénzt kéregetve.Csak intett a koldusnak az autóból, hogy ne reménykedjen, majd az csalódottan odébállt.

Egyre jobban unta már a várakozást. Az elötte álló autókon át nem lehetett kivenni, hogy milyen hosszú a kocsisor. - Csapdában vagyok - gondolta. - Se elöre, se hátra. Egyre fullasztóbb lett a levegö, egész teste izzadságban fürdött, haja csapzottan ragadt hátul a tarkójára.

A rádióban felcsendült a következö szám. Take me to the river. Teljesen felhangosította, és lehúzta az ablakot. Mellette elhaladó fiatalok meghallották a zenét, táncolni kezdtek, és bemosolyogtak az ablakon. Halványan visszamosolygott. - fiatalok - elövette a cigarettásdobozt és kihúzott egy szálat. Ajkai közé helyezte, és abban a pillanatban benyúlt egy kéz az ablakon, egy meggyújtott öngyújtóval.

- Nekem van gyújtóm, de nincs cigim. Adnál egyet? - nagy széles mosoly követte a lángot, a tulajdonosa lila rasztahajával koronázva. A meglepetéstöl felháborodni sem tudott, bátortalanul pislogott vissza, és odaadott egy szálat a kéregetönek. Az ugyanolyan széles mosollyal megköszönte, és átadta a mellette kocsinak támaszkodva álló kis szöke lánynak, majd felkapta a lányt, mint egy pillét, és a karjaiban vitte tovább. Az szeretettel beletúrt a lila rasztásított hajba, átkarolta lovagját, és megcsókolta.

Csak állt a fiú az autók között, kezében tartva az apró lányt, és csókolóztak megfeledkezve mindenröl, és mindenkiröl, aztán egy perc múlva haladtak tovább. Ahogy egyre távolabb értek, akkor látszódott, hogy a lánynak hiányzik az egyik lába.
És a rádió elkezdte játszani a shade of the pale-t. A forgalom megindult lassan haladva a sétáló tömeg mellett. A lila rasztahajú fiú nyakában az apró szöke lány kezével mosolyogva lépkedett a tömegben, mintha a világ legnagyobb kincset vinné.A visszapillantó tükörben hosszasan követte öket a szemével, és tudta, hogy a fiú valóban a világ legnagyobb kincsét birtokolja. Szerelmes

Csak játszunk

gondfolkozok.jpg

A szobában nem volt más, csak ök ketten. Ö, és a nénje. Vera már 15 éves volt, hosszú fekete haja egészen a derekáig ért. Ö még csak most töltötte be az ötöt.

- Nem szeretnék aludni - nézett kérön Verára.
- Nem kérdeztem, hogy szeretnél-e. Le kell feküdnöd ebéd után - Vera unta már a kislányt. Unta már az egész nyarat. Nem volt kedve egy kis taknyossal játszadozni egész nap.

-Játsszunk! - csillant fel a kicsi szeme.
-Még mit nem! Örülök, ha nyugtom van töled egy órára! Jobb lesz, ha minél hamarabb a fal felé fordulsz, úgy könnyebben megy.

-Nem - szorította össze a száját. - Én játszom.

- Elkényeztetett kis görcs! Velem nem fogsz szórakozni! - pattant Vera indulatosan.

- A kicsi szeme ekkor összeszükült, pontosan célba vette a nénjét vele, majd lassan, tagoltan szürte a szavakat a foga mögül: - Te gonosz vagy, de az "Icsu" sokkal aranyosabb mint te! Ő soha nem beszél velem így!

Legkisebb húga neve hallatára Vera szeme tágra nyílt. - Szóval az Icsu? Ica csak egy kis taknyos, mint ahogyan te is, és kisszívem. bele kell nyugodnod, hogy az idén nem láthatod öt - majd hirtelen ötlettöl vezérelve szembefordult vele: - Szóval játszani akarsz? - gonosz fény villant a szemében. - Játsszunk oroszlánosat!

- Nem! - kiáltott a kicsi. Halálosan megrémült ettöl a játéktól, amikor valamelyik felnött oroszlánhangot utánozva négykézláb közeledett felé.

- De bizony ezt játszunk, mert te nagyon gonosz kislány vagy, és nem akarsz nekem szót fogadni - és máris felugrott a kihúzott rekamiéra, majd négykézláb közeledett a gyerek felé.

A kicsi mint egy ijedt kis állat, behúzódott egészen a fal mellé. Szíve majd kiugrott a mellkasából.
- Ne! Kérlek ne! - kiabálta

- De hiszen csak játszunk! Te akartad! - nevetett a nénje.

- De már nem akarom! Inkább alszom!

- Márpedig most már én akarom - közeledett.

A kislányt már a sírás fojtogatta, és ahogy lassan közeledett Vera, a kicsi egy pillanat alatt nekirontott, és tiszta eröböl beleharapott az orrába.

Vera szemébe az erös fájdalomtól könny szökött, majd a hirtelen ijedségtöl megtántorodott. Dühödtem kiabálta a kicsinek:
- Elment neked az eszed? Mit csináltál, te örült?? Ezért majd anyád a hajad szedi ki szálanként! - a tükör elé rohant, hogy megnézze a harapás nyomát.

- De hiszen csak játszunk, te akartad! - mondta csendben a kicsi ijedten pislogva a sarokból.

Enter content here

Enter supporting content here